Prédikációjában Czier István Csaba, i.h. lelkész fontosnak tartotta Szent János személyének rövid bemutatását, a fiatalokhoz való közelebb hozását. Mint mondta, az apostol és evangélista végigkövette Jézus útját, de ott volt vele az utolsó vacsorán, a megfeszítésekor és a feltámadásánál is.
Kiemelte Szent János emberi, sokszor esendő vonásait, így a forrófejűségét a fiatalos hirtelenségével, gyorsaságával magyarázta. Ezzel is szólt prédikációjában a fiatalokhoz, majd arra kérte őket ne hanyagolják el ifjú éveikben Istent, mert az nem csak öregségünkben vágyik társaságunkhoz. De nekünk is éppúgy szükségünk van rá úgy fiatalként, vagy középkorúként, mint öregként. Szent János alakja erre is felhívja a figyelmet.
A szentmise végén Ft. Hankovszky Ferenc megáldotta az oltár elé helyezett üvegekben levő bort, mellyel egy bibliai eseményre emlékszünk: a hagyomány szerint mérget tettek Szent János poharába, aki megitta a mérgezett borral telt poharat, de nem ártott meg neki, pedig előtte ugyanattól az italtól már ketten meghaltak.
Ez a régi hagyomány felidézi Krisztus ígéretét, amelyet búcsúzásakor tanítványainak tett: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak." (Mk 16,17-18). A méregpohár történetéből azután a középkor folyamán Szent János apostol ábrázolásában is egy állandó attribútum, egy rá jellemző jelkép keletkezett.
